2011. november 20., vasárnap

Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet és Gyakorlóiskola

A Kulturális Örökség Napjai program keretében elmentünk a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet és Gyakorlóiskola japánkertjét megtekinteni. A program honlapján találtam az iskolát, nem is tudtam, hogy ilyen is van, ráadásul Zuglóban.

Bár a városhatáron jócskán belül van, azért a megközelítése hagy némi kívánnivalót maga után. Vagyis kicsit bolyongani kellett, mire megtaláltuk.

Az iskola mostani főépülete egy tipikus szocreál suli, annak minden hátrányával. Felteszem a szigetelésétől kezdve, az utolsó szegig minden eredeti. A melléképületek, mert bizony van egy pár, viszont kifejezetten csinosak és a korszerűek. Olyannyira korszerűek, hogy az egyik tanépület egyedülálló az egész országban.

Bár a neten nem említették, az iskolában vezetett sétát szerveztek, és amikor odaértünk pár perc lemaradással ugyan, de sikerült csatlakoznunk egy csoporthoz.

http://www.vmszki.hu/iskola/tortenet/

A japánkert egy kisebbfajta csoda még Zugló zöld területén is. A maga 3000 négyzetméterével az ország legnagyobb japánkertje. Állapotát tekintve is igen jónak mondanám, bár a tanár úr elmondta, hogy sajnos a tó ereszt, felújításra szorulna. Ez sajnos olyan összeget igényel – még úgy is, hogy az egyik volt diák felajánlotta, hogy anyagköltségbe megcsinálná -, hogy még egy jó ideig biztosan nem lesz kész, hacsak nem találunk egy bőkezű adakozót, vagy esetleg többet.

http://www.vmszki.hu/text/text2/doc/text21011131001/vmszki_jpkert.html

Aki csak teheti látogasson el, telefonon be lehet jelentkezni, szívesen és nagyon lelkesen vezetik körbe az érdeklődőket. A kertben lehet növényeket is venni, kifejezetten kedvező áron, és a szakértők szívesen adnak tanácsot is a lelkes vásárlóknak.

2011. április 12., kedd

Budapest100

Szombaton kicsivel délután kettő után kezdtük el kipakolni az asztalunkat és a székeket, amire a szórólapok és a ház rövid történetét bemutató brosúra került. A szél olyan erős volt, hogy gyorsan kerítettünk valami levélnehezéket, nehogy elszálljanak a szépen kihelyezett papírjaink.

Kitettük a kapualjba a felújításhoz készült tervek egy példányát és a BME Építészmérnöki Kar diákjai által készített két tablót is. Sikerült megtalálniuk a ház eredeti terveit a Tervtárban, ezek rá is kerültek a tablóra. Ennek örültünk a legjobban, hiszen egyikünk se látta még ezeket a 100 éves, színes, festményszerű dokumentumokat. A második tablón a padlás egy lehetséges felhasználásához - közösségi tér - készítettek terveket a fiatalok.

A három és fél órás nyitvatartásunk alatt szép számban jöttek az érdeklődők. Volt aki egyedül, volt aki a családjával jött megcsodálni a házunkat, Latyiék családi fényképeit illetve Réti Kamilla - őt idézve - hobbifestő kiállított festményeit.

Bár vezetett séta nem volt, de a látogatók a szórólapunkból és a rögtönzött gyors bemutatóinkból képet alkothattak a házról. Zsuzsi több turnusban vitte fel az érdeklődőket a lakásába, ahol a kiállítás is volt, így a kilátást is megcsodálhatták a bátrabbak a harmadik emeletről.

Kisebb technikai csúszással indult a program, ami a remek hangulatban fel se tűnt a vendégeknek. A háztörténet, Bokor László Szenteste a légópincében című cikke és a novella (ami végül Krúdy Gyula Őszre hajlik című publiszisztikája lett) felolvasására egész szép kis sereg gyűlt össze a gangon. Többnyire egykori és mai lakók illetve az ő barátaik jöttek el, és élvezték Sanyó Ádám és Sárkány Orsi előadásában a történeteket.

Ezt követte Sárkány Kázmér, aki Pozsár Andrea zongorakíséretében elénekelte Dózsa esküjét Erkel Dózsa György című operájából. A közönségnek annyira tetszett, hogy rögtön vissza is tapsolta a művész urat, aki már az első megkereséskor jelezte, hogy szívesen részt vesz a programunkban. Gyorsan fel is szaladt még pár kottáért, így még két szívének kedves dalt adott elő a látogatók legnagyobb örömére. Az előadás után gyorsan megragadta az alkalmat, és megkért minket, hogy minden évben szervezzünk egy kis ünnepet a házunk születésnapján, így a Dózsa-nap közösségteremtő hagyománnyá is válhatna nálunk.

Vasárnap az első látogatók már kettőkor befutottak, volt, aki Pécsről utazott fel direkt a Latabár kiállításra. A nagy szélre való tekintettel hátrébb költöztettük az asztalunkat. A nyitvatartás utolsó harmadában még a Kossuth rádiótól is jött egy hölgy, aki riportot készített a szervezőkkel. Mi rettenetesen megilletődve beszéltünk a diktafonba. Erre egyikünk sem számított.

A vasárnap esti zárszámadáskor kiderült, hogy legalább hetven külsős vendégünk volt és nagyon sok barátunk is megnézte mit is hoztunk össze. Volt aki a szomszédban lakik és bár a programról nem tudott, mikor meglátta a kiakasztott molinót bejött, hogy körbenézzen. Néhány látogató írt is a rögtönzött emlékkönyvünkbe pár köszönő sort. Ebből derült ki például az is, hogy sokan itt laknak pár száz méterre és nem is tudják micsoda csodákat rejt ez a ház.

2011. április 2., szombat

Fényképek

Itt található pár kép a házról még a kapualj felújítása előttről.

Jövő hét végén megnyitjuk a kapukat és körbe lehet majd nézni.

Az esetleges rossz lelkű embereknek üzenem, hogy folyamatos felügyelet lesz, így lopni nem lesz alkalmuk. Amúgy sincs már mit. A lakások pedig zárva lesznek, mint mindig.

2011. március 17., csütörtök

Budapest100

A OSA kutatásai szerint a házunk idén lesz 100 éves, ezt megünnepelendő megkerestek jópár (szerintük) idén 100 éves épületet és szerveztek/szerveznek nekik egy közös ünneplést.

A mi házunk (vagyis én) is részt próbál venni ebben a buliban és az év 100. Napján (április 9-10) kinyitja kapuit az érdeklődők előtt.

Próbálunk e jeles alkalomra programokat is szervezni, bár nem túl könnyű akkudt időhiány miatt. A terv a következő:
A kapualj bemutatása, ha minden jól megy, a házunkban élő és dolgozó művész képeivel egyetemben. Néhány 1911-es novella felolvasása (erre várunk önkénteseket), és a házban dolgozó építészek - remélhetőleg - nagyon röviden tartanak egy kis előadást a kapualj felújításáról, igény és idő esetén a házról is beszélnének kicsit. De ezt még meg kéne szervezni, ami nem könnyű.

Elvileg 20-ig kellene leadni a programot, de ez úgysem fog sikerülni. A szervezők szeretnének egy szórólapot készíteni a programokról és a benne részt vevő épületekről.

Ez annyira szerteágazó, hogy fizikailag képtelenség mindent megmutatni és főleg itt leírni, így csak egy linket adnék, ahol remélhetőleg hamarosan minden elérhető lesz.

http://budapest100.hu/

2010. október 20., szerda

Százados úti művésztelep

Miket nem talál az ember a városban - jelen esetben a munkahelye körül - sétálgatva...

Csodaszép parkocska szeparáltan álló házakkal, melyek egyben műtermek is. Erről első blikkre a hatalmas ablakok árulkodnak.

Amint megláttam gyorsan guglit ragadtam és rákerestem a címe alapján. Annyira nem volt nehéz megtalálni, bár a telep honlapja 2004-ben volt utoljára frissítve. Pont a héten olvastam, hogy az egyik egykor ott lakó művész, Búza Barna, 100 évesen most hunyt el egy kórházban.

Úgy érzem erről muszáj írnom. Ez egy valóban megmentésre érdemes hely. Munka- és lakóhely egy kis paradicsom lehetne a lakóknak.

A házakat valamikor a hatvanas években felújították. Nos ez meg is látszik a kissé szocreál stíluson. Pedig a régi fényképet tanusága szerint nemcsak hogy komfortos, de igen izléses házak lehettek. Amúgy most is ráférne egy felújítás. Azóta nem igazán nyúltak érdemben a házakhoz.

A mai sétám alkalmával megcsodáltam a Stróbl Alajos utca oldalon álló legszélső házat. A ház állapota és a körülötte lévő kertből ítélve a kutya sem lakik ott. A felső teraszra belóg egy ág, de nem is akárhogy, lentről nézve az ötlött az eszembe, hogy oda bizony csak a szellemek tudnának kimenni, hisz semmi hely sem maradt az ágtól.

Van egy ajánaltom, adják nekem azt a házat és úgy éljek, helyrehozom. Saját erőből, saját költségen. Csendes helyen van, de mégis könnyen elérhető. Szép egyszintes ház.

Amúgy nem értem. A művészek akik ott laknak, vagy nagyon öregek vagy batynak a környezetükre. Pár házacska szépen rendben van, a kertet is takarítják körülütte, de úgy nagy egészében mintha köztulajdon lenne és a kedves művészeknek nem lenne ígénye arra, hogy rendezett helyen éljenek. Miért, talán az alkotás közepedte nincs idő egy kis testmozgás jellegű gereblyézésre?

Természetesen tisztelet a kivételnek. Mondjuk, ha pénzük nincs is (ezt speciel megértem), akkor legalább önerőből néha összeszedhetnék a (amúgy nagyon ronda módon, 25 botot, minden ilyen szemetelőnek) bedobált sörösdobozokat.

Ahogy ott néztem a házat, egy bácsi rámszólt, én is ezt nézem-e? Milyen szép is lenne, ha rendben lenne. Mondta, hogy egyik reggel ő söpörte végig az utcát a telep előtt, mert végig volt törött üvegekkel. Aki ott lakik nem lenne képes erre? Ha a leveleket nem is, de a törött üveget legalább. Balesetveszélyes. (Továbbra is, 25 botot annak, aki eldobta.) Mondtam neki, hogy amennyiben nekem adnák, biz isten rendbetenném. Azt mondta akkor segítene. :)

De tényleg, legyen olyan önkormányzati bérlet vagy akármi. Amit felújítok rajta, azt lelakhatom, vagy valami. Lenne igazi művész is, aki biztos jönne segíteni, cserébe alkothana ott.

Jaj, a kert valami fantasztikus. Van fa, meg bokor meg fű meg minden. Zöld a nyolcadik kerületben. Szívesen megnézném tavasszal is. Kisgyerekes, dolgos művészeknek szeretettel ajánlanám. Nem tudom, de, ha tippelnem kéne ez is olyan lehet, mint Magyarországon egykor (és most?) minden, az utód az örökös, aki nem feltétlenül olyan ember már, aki megérdemli.

Aki pedig ezt magára veszi, nos ismerjük az inges esetet.

2010. augusztus 30., hétfő

Séta a Budai vár körül

Sikerült végig sétálni a, még július 20-án ajánlott sétát. A lépcsőket persze kihagytuk, de nagyon jó kis program volt. Az idő is pont egy ilyen sétához kedvezett.

Útvonal újra.

Szerintem, aki teheti még most, vagy legkésőbb október közepéig ejtse meg. A Gellérthegy még zöld, és vörösben, sárgában is gyönyörű látvány lehet, de a kopasz fák engem mindig nagyon lehangolnak.

Csodaszép kis házak bújnak meg a várfal lábánál, meg pár nagyobb is, amibe nem is tudom hogy lehet bemenni. Ott is lenne mit megmenteni, de szerencsére már sokat felújítottak vagy épp újítanak.

A Hunfalvy utca végében találtunk egy erősen lepukkant házat, egy szörnyen elhanyagolt kert közepén. Igaz az ablakok egy része már ki volt cserélve, de ettől még csapnivaló látványt nyújtott az amúgy szerintem gyönyörű, (jó pénzű) családoknak való ház. Gyerek fejjel imádtam, hogy kertes házban nőttünk fel, na ez pont ilyen, bár lehet, hogy a vár alatti pincék, alagutak veszélyessé teszik a környéket. Ezt még ki kell derítenem. :)

Meglestük a Sziklakórház árait. Elég borsosak a belépők és nem láttam kígyózó sorokat, hogy a felnőttekre kirótt 3000 forint per fő összeget kifizessék. Mondjuk vannak kedvezményes jegyek, illetve lehet családdal vagy barátokkal (szerelmes párral) menni kedvezményesen. A hőmérséklet a hirdetőtábla szerint mindig 15 és 18 fok között van, szerintem ez is egy októberi programpont lehet. Vezetett séták vannak minden egész órakkor 10 és 19 óra között.

Aki többet szeretne tudni róla, íme egy link.

A séta végére jól elfáradtunk, de nagyon kellemesen telt Augusztus utolsó vasárnap délutánja.

2010. augusztus 18., szerda

Balettintézet, mi lesz veled?

Még augusztus elején volt egy zenés-táncos megmozdulás a Balettintézet megmentéséért. A korábban linkelt Facebookos oldalon szerveződött a dolog. Természetesen engem is meghívtak rá. Nagyon szerettem volna elmenni, de pont dolgoznom kellett.

Cserébe itt egy cikk róla.