Százados úti művésztelep

Miket nem talál az ember a városban - jelen esetben a munkahelye körül - sétálgatva...

Csodaszép parkocska szeparáltan álló házakkal, melyek egyben műtermek is. Erről első blikkre a hatalmas ablakok árulkodnak.

Amint megláttam gyorsan guglit ragadtam és rákerestem a címe alapján. Annyira nem volt nehéz megtalálni, bár a telep honlapja 2004-ben volt utoljára frissítve. Pont a héten olvastam, hogy az egyik egykor ott lakó művész, Búza Barna, 100 évesen most hunyt el egy kórházban.

Úgy érzem erről muszáj írnom. Ez egy valóban megmentésre érdemes hely. Munka- és lakóhely egy kis paradicsom lehetne a lakóknak.

A házakat valamikor a hatvanas években felújították. Nos ez meg is látszik a kissé szocreál stíluson. Pedig a régi fényképet tanusága szerint nemcsak hogy komfortos, de igen izléses házak lehettek. Amúgy most is ráférne egy felújítás. Azóta nem igazán nyúltak érdemben a házakhoz.

A mai sétám alkalmával megcsodáltam a Stróbl Alajos utca oldalon álló legszélső házat. A ház állapota és a körülötte lévő kertből ítélve a kutya sem lakik ott. A felső teraszra belóg egy ág, de nem is akárhogy, lentről nézve az ötlött az eszembe, hogy oda bizony csak a szellemek tudnának kimenni, hisz semmi hely sem maradt az ágtól.

Van egy ajánaltom, adják nekem azt a házat és úgy éljek, helyrehozom. Saját erőből, saját költségen. Csendes helyen van, de mégis könnyen elérhető. Szép egyszintes ház.

Amúgy nem értem. A művészek akik ott laknak, vagy nagyon öregek vagy batynak a környezetükre. Pár házacska szépen rendben van, a kertet is takarítják körülütte, de úgy nagy egészében mintha köztulajdon lenne és a kedves művészeknek nem lenne ígénye arra, hogy rendezett helyen éljenek. Miért, talán az alkotás közepedte nincs idő egy kis testmozgás jellegű gereblyézésre?

Természetesen tisztelet a kivételnek. Mondjuk, ha pénzük nincs is (ezt speciel megértem), akkor legalább önerőből néha összeszedhetnék a (amúgy nagyon ronda módon, 25 botot, minden ilyen szemetelőnek) bedobált sörösdobozokat.

Ahogy ott néztem a házat, egy bácsi rámszólt, én is ezt nézem-e? Milyen szép is lenne, ha rendben lenne. Mondta, hogy egyik reggel ő söpörte végig az utcát a telep előtt, mert végig volt törött üvegekkel. Aki ott lakik nem lenne képes erre? Ha a leveleket nem is, de a törött üveget legalább. Balesetveszélyes. (Továbbra is, 25 botot annak, aki eldobta.) Mondtam neki, hogy amennyiben nekem adnák, biz isten rendbetenném. Azt mondta akkor segítene. :)

De tényleg, legyen olyan önkormányzati bérlet vagy akármi. Amit felújítok rajta, azt lelakhatom, vagy valami. Lenne igazi művész is, aki biztos jönne segíteni, cserébe alkothana ott.

Jaj, a kert valami fantasztikus. Van fa, meg bokor meg fű meg minden. Zöld a nyolcadik kerületben. Szívesen megnézném tavasszal is. Kisgyerekes, dolgos művészeknek szeretettel ajánlanám. Nem tudom, de, ha tippelnem kéne ez is olyan lehet, mint Magyarországon egykor (és most?) minden, az utód az örökös, aki nem feltétlenül olyan ember már, aki megérdemli.

Aki pedig ezt magára veszi, nos ismerjük az inges esetet.